Szóval sok a munka, a rohanás és most valahogy sok az élet és a félév még el sem kezdődött. Szóval hűséges olvasóim előtt most megkövetem magam és ígérem még a hét vége előtt pótolom a hiányosságokat.
Olvastam, néztem ezt azt és ebből nemsokára prezentálok is nektek. Addig pedig érjétek be egy aranyos megállapítással amire ma jöttem rá.
A buszon igazából nem a dagadt emberek mellett nem férsz el rendesen, hanem a hatszáz szatyrot az isten tudja miért cipelő öreg nénikék mellett, akik kedvesen mosolyogva megkérdezik: - Elfér Aranyoskám?-... és Te mint tisztes állampolgár, higgadtan helyeselsz és fél seggel ülsz a széken, az amúgy is zsúfolt buszon...
Arra is ráébredtem, hogy utálom a Köztársaság teret itt Pécsett. Ma mikor voltam vezetni, ami amúgy egész jól megy, teljesen megzavarodtam és hibát hibára halmoztam, nagyjából 100 méteren. Eztán azt a részt sose rontom el, bevéstem.
