Vannak pillanatok, amikor úgy érzi az ember, hogy mostmár aztán elég. Áhitozunk arra egyszer majd jobb lesz és könnyebb, de ehhez képest mintha semmi sem változna. Se jobb se rosszabb nem lesz. Persze kérdés az rosszabb-e mikor változnak a dolgok akár rossz akár jó irányba, vagy ha stagnál minden.
Én szeretm a hazámat, mindenféle nagymagyar melldöngölés nélkül, de van ami kinyitja a bicskát a zsebemben. A bizalom manapság errefelé olyan akár a gyémánt, ritka, de ha egyszer találsz egyet, azt őrzöd mert tudod a legnagyobb érték. ÉS persze van alapja, a fusizók, feketézők, adócsalók és nótorius hazudozók országában. Persze azt nem gondolnám, hogy máshol nem lopnak, csalnak, feketéznek csak éppen nálunk már ez az átlagos és a ritka a becsületes.
Azonban mikor tudod, te igyekszel megtenni mindent annak érdekében, hogy a kihívásoknak/elvárásoknak eleget tegyél, és visszafelé azt kapod, amit a csalók (bizalmatlanság, gyanusítgatás, megvonás!), akkor valami elpattan benned.
Jelen esetben a TO(Tanulmányi) vívta ki az örökös ellenszenvemet. Én értem, sőt megértem, hogy vannak csalók akik csak kikérik a jogviszonyt igazoló okiratot és aztán passzíváltatják magukat és egyéb trükköket alkalmaznak az állam és mindenki kijátszására, de mikor közvetetten rólam is ezt feltételezik, meg amúgy mindenkiről... Ezért nem kap az ember jógviszonyt igazoló papírt és ezért nem kap aztán fizetést és nem tudja elintézni az ügyes bajos dolgait. Miközben 110 000 Ft fizet be becsületesen határidőre és jelentkezik be és fel.
Persze bennem van a hiba, hisz minek veszem magamra, de magamra veszem amg engem is egy kalap alá vesznek és amíg egy olyan országban/világban élek ahol mindenki gyanakvó, kevés a bizalom és valahol ez még jogos is. Lehet, hogy máshol jobb/könnyebb, de ide születtünk és unió ide vagy oda a cél lehet a világ megismerése, de kötelességünk hogy jobbá tegyük a helyet ahol élünk.
