Már itthonról. Mert ugyanis sem agyam, sem energiám nem volt, hogy onnan az nagy messziségből írjak. Az utolsó napok, már óriási reggeltől kifulladásig ivásba torkollott egy hatalmas megye egyes fociélménnyel, némi locsolással és továbbra is rengeteg evéssel.
Az, hogy reggel egy mézes málnával indítottam, már majdnem meg is szoktam, na nem mint egy alkoholista, csak inkább mint egy ínyenc. A nap további részében általában söröztünk nagy beszélgetések(politika, sport, köélet és minden ami épp eszünkbe jutott) közepette. Közben egy egy jaeger, házipálesz, és egy kis pezsgő is lecsúszott. Mindeközben pedig hatalmas tál ételek, óriás sonkák, jól főtt tojások, csípős és zöldborsos dizsoni mustár, torma és minden mi szem szájnak ingere. Én még ennyi tésztát nem ettem egy tál leveshez soha, pedig imádom a tésztát!
Aztán vasárnap betámadtuk a helyi fotballszentéjt az ESC (Esztergomi Sport Club) sportpályát, és megtekintettük az egykor többre érdemes, de jelenleg a megye egyben maradásért küzdő helyi csapatot Ete ellen. A meccs parázs hangulatban zajlott ahogyan az lenni szokott és nagyjából az első húsz perc után már kő kövön nem maradt. Elszabadult ugyanis a pokol. A bíró elvesztette az irányítást, saját balféksége miatt. Nem megadott tizenegyes, megadott nem tizenegyes, kiállítás és nem tizenegyes, és még sorolhatnánk az értelmetlen sárga lapokat. A szurkolók nemtől, kortól és identitástól függetlenül torkuk szakadtából üvöltöttek. Mellettünk egy nő akinek egyik kezén gipsz a másikon, csipkés kesztyű volt látható és szotyit kunyerálva járt körbe összefüggéstelenül és sokszor sportágtól független szurkolói jelmondatokat üvöltözött. Kábé úgy érzetem magam, mintha a száll a kakukk fészkére című filmből látnék egy jelenetet néznék focimeccset. Eközben előttünk egy négyes keménymag(az össz életkoruk kb 280 lehetett), aki valószínű már kölyök koruk óta járnak meccsre erősen üvöltöztek és ahogy múltak a percek ők egyre részegebbek lettek a becsempécsett házi okosságtól...
A meccset végül nagy nehezen megnyerte z Esztergom, de ami ezután jött az a Huligánokba illik: A vendégszurkolók egy része odament az öltöző bejáratához és hatalmas, valószínű a meccs eleje óta gyűjtött, köpetel tisztelték meg a bírókat. Én még ekkora csulát életemben nem láttam, és ezek után tudott a fiatalember ismételni...
Mielőtt hazaindultunk volna még gyors lelocsoltuk a bandát, szigorúan kölnivel a rossz időre való tekintettel, még egy kis mézesmálna és egy kis konyak, aztán mér indultunk is. Hazafele ugyan vagy 6 közúti ellenőrzéssel találkoztunk, de csak egy állított meg, de nagyon kedvesek voltak és pozitívan kellett csalódnom!
Jó volt ez a pár nap, csak nem kellett volna már enyhén illumináltan az erkélyen páváznom és akkor nem lettem volna beteg egy hétig.
