"Csak a teszkó, mindenkinek lesz jó
akciókban dúskálunk, és megment minket a teszkó
életben így jó, teszkó
A legkisebb is számít, teszkó"

Valahogy így szól a Kaukázus dalának utolsó taktusa, még a nagy monológ előtt. És hogy miért épp ezzel kezdem a bejegyzést? Nos azért, mert ugyan csak nyári munka gyanánt, de én is tesco alkalmazott lettem. (M is ott melózik...) Pénztáros lettem kérem szépen. Szép fehér ingben mosolyogva a legnagyobb parasztra is üdvözlöm a vevőket, húzom le a büdös, kilyukadt, elfolyt és sokszor üres termékeket a vonlkódleolvasó békés pittyegése mellett. Majd mondom az összeget és kérem a pénzt/bankkártyát/utalványt/kupont/stb... ütöm az összeget, adom a visszajárót és búcsúzom. Magamban persze idegbajt kapok, mikor valaki aki 40 ezerért válaszol felháborodik az 5 Ft-os szatyoráron (emberek, ez is a környezetvédelem része ala tesco), vagy amikor felnőtt emberek tulajdonképpen megeszik bent a tescoban amit vásárolnak, eszméletlen.

De persze ezt a munkát nem lehet idegből csinálni, mert kikészül az ember. Én is levezetem a feszültséget hazafele a buszon egy kis zúzós zenével és másnapra már el is felejtem az egészet.