Na jó nem annyira távol, csak itt nem messze, de valahogy nem jutotam hozzá a klaviatúrához, félmunkát meg nem akartam kiadni a kezemből.

Továbbra is állandó hajtás, ráadásul most még a lányok is elutaztak az nagy Belgiumba Erasusolni, de jó is nekik. Közben próbáljuk szervezni a nyári melőt kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyébiránt pedig annyira fáj a fejem, hogy most be is veszek valami csillapítót... (Megvolt)

Nem mellesleg pedig gondolkodom mostanában sokat, és nem nagyon jutok semmire. Na azért nem kell kétségbe esni és mindjárt hívni valami pszihiátriát, jól vagyok. Csak épp nem nagyon jön az ihlet, nem érzem a múzsa csókját homlokomra tapadva, és ez aggaszt. De szokott lenni ilyen és még itt vagyok szóval nem vagyok kétségbe esve.

Ajánlok is nektek erre az időszakra. Méghozzá zenét és nem is akármilyet. John Frusciante gondolom senki számára nem ismeretlen. Ő az azáltalában hatalmas hajja, óriási átéléssel zseniális gitáristen a Red Hot Chilli Peppers-ből. Neki van kéremszépen szólólemeze. Mondjuk ezek már nem mai lemezek feltétlen, de örökérvényűek.

Szerintem minden lemeze nagyon jó és bár hangulatzene nálam, szinte mindig meg tudom hallgatni(jó nagy ellentétekkel viseltetek mostanában...) és szinte mindig magával ragad. Ha rossz, ha jó valahogy mindig betalál, annyira vegyes és annyira szenvedélyes zene.

A Murderers egy aprócska szám, de minden benne van amitől annyira nagy tag Frusciante, szerintem hallgassátok, mert hidegre tesz:

A másik nagy kedvencem The Past Recedes, mert jó a klipp és mert itt nagyon érződik mennyire sokoldaló zenész is Frusciante:

Mindenkinek ajánlani tudom ezekre a kicsit hideg napsütéses napokra kiváló zene és nyáron egyenesen odabasz, egy nyáresti italozáshoz, sírva vigadáshoz vagy oltári bebaszáshoz ideális zene, mindig és mindenkor.

Itt pedig bónusz néktek, mert olvastok és én meg szeretlek Titeket!!!