Azért így, mert ennek nem nagyon lehet címet adni. Mert minek? Egyáltalán mire jó ez az egész? Most nem kezdem el az unalomig ismételt dolgokat: gazdasági érdek, álromantikus fos, és a többi.

Inkább megfordítom a dolgot vagy legalábbis kifordítom. Én ezentúl bunkó leszek a csajomhoz/szerelmemhez/szeretőmhöz/páromhoz/akármimhez Valentin napon és kész. Mert egyrészt megtehetem és időnként (bocs Kedves) meg is teszem meg mert  miért ne? Ha azt lehet ünnepelni akkor azt is lehet mennyire gyűlöljük a másikat, mert hazudhatunk akár még magunknak is de a szerelem, már ha létezik ilyen az egy jó 7%-ban gyűlölet mely együtt tart és széthúz, ami összeköt és elválaszt, amiért nem tudunk a másik nélkül létezni és amiért az igaz szerelem megmarad még ha el is válnak útjai a szerelmeseknek.

Ez olyan legalábbis szerintem (és bár igazam lenne), hogy amikor egy ilyen kapcsolatnak vége, akkor tudod, ha később összefutsz vele, látod Őt és beszélsz vele elfog az idegesség, összeszorul kicsit a gyomorod és ugyanolyan szenvedéllyel tudnál vele lefeküdni mint hajdanán. És tévedés ne essék, te túl lehetsz rajta és lehetsz mással, de az ilyen az akkor is ott van. Persze nem dierektbe és nem a szem előtt, de ott van, és nagyon kevesen engedik ezt szabadjára. Én fogom, ha majd lesz ilyen, és szerintem lesz.

De visszatérve alapfelvetésemhez, idéntől én antiValentin napot tartok és bunkó leszek, és a csajom is az lesz velem és utána jobban fojuk érezni egymást és hatalmasat... Mert egy kapcsolatnak az ünnepe nem egy nap a naptárban, hanem egész más. Aki ezt nem tudja magától az meg sosem fogja megtudni, vagy még nem tudja, de majd megtudja...

Lehet csatlakozni a kezdeményezéshez, nem kell, hogy legyen csajod, elég ha a kutyáddal vagy akárkiddel vagy bunkó egy napig. Hajrá AntiValentin Nap!