Nem könnyű olyasmit összefoglalni, ami annyira erős élmény, hogy alig bírsz belől felocsudni. Valami ilyesmi van most velem. Egy fantasztikus ajándék révén hozzájutottam immáron a második jubileumi Kispál és a Borz koncertélményemhez. Ott voltam azon az estén ahol már hónapok óta ott akartam lenni és ahol csak néhány ezren lehettek ott.

Az egész akkor kezdődött mikor kiderült, hogy lesz a koncert és amint kihirdették az időpontot már meg is vettük a jegyeket. És aztán némi háttértárgyalás jóvoltából, már ott is találtuk magunkat tetemes mennyiségű szesz és néhány jóbarát társaságában. A bor elfogyasztásának végeztével nyakunkba vettük az alig negyed órás utat és már ott is voltunk a sorban, mely jó mélyen hömpölygött bele a parkolóba. Panaszra sok ok nem lehet, ha csak az nem, hogy a ruhatárosok egyrészt közelebb voltak a halálhoz, mint a nyugdíjkorhatárhoz és csak hárman voltak több ezer emberre.

Aztán megjelent Z akire csak kicsit számítottam, de annál jobban örültem és akkor már nem volt visszaút. Első sorok egyik és a zenekar már el is kezdte az első eredeti alapítói felállásban.
Én pedig a második szám alatt a rock'n'roll áldozata lettem. A pólóm egy estében megkapaszkodó zeneélvező markában tépődött el. Ezután már csak úgy emlegettek a koncert hőse.

A koncert isteni volt és minden igényt kielégítő. Az összes kedvenc számom lement és nagyon penge volt minden. Ezen az estén, még Csigát és az I like gemencet is elnéztem.
Ráadásul ott volt a Rátgéber, Jucus, az összes régi és az új tag is. A Kispál András, Magyarország tán legjobb gitárosa olyat táncolt amit a 20 év alatt talán sose. És persze a Lovasi is elrontotta néha a szöveget, mint régen. Volt Kicsit szomorkás, és Gézengúz is. Olyan dolgok amiket legszebb álmaimban sem reméltem. Még a Csík zenekar szünetfeloldása is jó volt és helyénvaló. A sör ugyan Szalon volt, de még így is elviselhető. A koncert pedig a maga három és fél órájával hatalmas teljesítmény volt mindenkitől. Életem koncertje volt és remélem nem az utolsó.

Persze a Quart is írt az eseményről a maga szúrós és állandóan szkeptikus modorában. Abban talán igaza lehet a cikkírónak, hogy az emlékekből táplálkozott mostanában a zenekar,
de én még emlékszem a PEKes bulikra arra a korszakra mikor még minden új volt és más. Akkoriban mikor megszerettem őket a csúcson voltak, ahová véleméynem szerint bármikor vissza tudnak térni és tudni fogják mikor hagyják abba. Én úgy vélem 2007ben egy korszak lezárult és az új évvel új dolgok jönnek, remélhetőleg nem csak a Kispálék háza táján.

Forrás: a koncert kispalesaborz.hu quart.hu