Van pár új albumom és most gondoltam ajánlgatom nektek őket kicsit. Szépen sorjában Babyshambels, The Killers(ez nem igazi új album, inkább 'B side') R.E.M. koncert albuma. Meghallgattam őket, benn vannak az Amarok playlistjében és rendületlenül üvöltenek a laptophangszórókból. Az érzéseim vegyesek. Katt után szembesülhettek velük.
Szóval akkor kezdjük a Babyshambles Shotter's Nation című albumáva, ami belőlem elég érdekes dolgokat váltott ki. Első hallgatásra csak három trackig jutottam mert utána nem bírtam és inkább betettem valami mást. Aztán újra nekiveselketem és akkor már le tudtam gyűrni egyben az egészet.
De sajnos azt kell mondjam, hogy kicsit unalmasra sikeredett. A rádiókban is agyonjátszott Delivery jó és slágeres nóte, de ennyi a többi szám mintha csak árnyéka lenne. Ott kullognak, de nem elég erőteljesek, meg nem túl eredetiek. Annyit hallottuk már a britteket. De a pozitívum Pete Doherty gyermeki énekhangja amely a garázshangulatot még inkább külvárosivá teszi és ezért szerethető ez az album. Vannak jó gitártémák és néhány igen jó szöveget is kapunk az arcba és ezért összességéban 10ből kap egy erős 6ost!
Igazából reménykeltő album lett a Shotter's Nation és alig várom a következő Babayshambles albumot. Remélem hamar megkapjuk a magunkét tőlük újra!
Aztán ott van az R.E.M. akik már mindent elértek amit el lehetett és fantasztikus zenekarnak tartom Őket. Nem csak mert hihetetlen elegánsak, hanem mert iszonyat jó rockzenét játszanak és ráadásul utálják Busht amiért külön tisztelet jár nekik.
A mostani albumuk a Live nevet viseli. Ez pályafutásuk első koncert albuma, amihez dvdt is árulnak és igazi kis multipackot kaphat a vásárló. Az intro nagyon el lett találva a kis hangolással és a sikolyokkal. Aztán az egész anyag nagyon ott van. Majdnem mintha egy R.E.M. abum szólna a hangszórókból. A számok persze a kötelező klasszikusokból állnak és hihetetlen jól szólnak. Panaszra semmi okunk sem lehet. A szövegek szinte teljesen hiányoznak, és csak gesztusszerű megszólalásokat hallhatunk.(Szóval aki Happy Borzday koncertalbumon szocializálódott az csalódni fog!) A Losing My Religion a lemez csúcspontja azén hallgatásom alapján. De a többi szám is nagyon ül és egyszerűen megunhatatlan.
Fanatikusoknak kötelező, gitárzenén nevelkedetteknek pedig alapművek sora. Mindenki hallgassa, nem leszel ott ettől még egy koncerten, de már majdnem. 10ből egy 9,5 adható rá arcpirulás nélkül.
Aztán ott van a The Killers újnak ugyan nem mondható, ha a szó klasszikus értelmét nézzük, mert ez egy feldolgozásokkal, újraértelmezésekkel teli B oldalas lemez lett. Ezek a számok amik nem fértek rá a Sam's Town-ra például.
Sawdust. Ez lett az album címe, ami találó és egyben kissé félrevezető is egy B side albumnak. Kissé szkeptikusan raktam be, mert féltem hogy csalódnom kell. De nem. Sőt! Nagyon jó és még jobb. Vagyis ha úgy tekintünk rá mint B side-ra akkor tökéletesnek mondható. Az album nagy erénye, hogy összevissza és csapongó. Mind zenei stílusokban mind pedig hangulatokban. Elsőre végighallgatható és hamisítatlan Killers hangulatot áraszt. Vannak véresen komoly és játékos számok is egyaránt. Jól kezelik az arányokat itt is, mint a sorlemezeknél. A feldolgozás peig a Romeo and Juliett kitűnő és talán jobb mint az eredeti. A Sam's Town feldolgozásai és líraivá tétele is élvezhető. A Mr. Brightside remix pedig tökéletes lezárója a lemeznek. Ráadásképpen az első számban Lou Reed énekel!!! De remek a Glamorous Indie Rock and Roll című szám és tulajdonképpen felsorolhatnám az összes számot...
A lemez kiváló és amaximum pont adható rá, ha a figyelembe vesszük, hogy B side és hogy nem igazi sorlemez.
